E-book megjelenés - Quintus Moreno: Késtánc

Tavaly ugye majdnem kijött papíron a Késtánc című regényem, amely tulajdonképpen egy maffia-sztori fantasy csomagolásban, vagy éppen fordítva, attól függ, honnan nézzük. Sajnos azonban az utolsó pillanatban mégsem jelent meg a könyv, és a kezdeti csalódottságom miatt teljesen félretettem a kéziratot.

Felmerült bennem, hogy elkezdek házalni más kiadóknál is, de időközben továbbléptem, új történetekre fókuszálok. Ám semmiképpen nem akarom, hogy ez a regény feledésbe merüljön, és ha vannak, akik tavaly év végén várták a Késtánc megjelenését, talán most örülnek, hogy végre elolvashatják.

Azt szoktam mondani, hogy ha csak maroknyian is olvassák el, már megérte megírni.

Ünnepélyesen elengedem hát a Késtánc kezét, menjen a saját útjára, én meg haladok tovább az enyémen. Természetesen szerelemgyerek ő is, figyelni fogom, merre jár, kivel találkozik, mit mondanak róla. Még az is lehet, hogy lesznek testvérei is, de ezt most megjósolni sem szeretném.

Pdf formátumban itt, epub-ban itt, mobi-ban pedig itt tölthető le.

Jó szórakozást hozzá! Bárkinek bármilyen kérdése, észrevétele van, nyugodtan írjon a quintus.moreno@gmail.com email címre.

A regény fülszövege:

"Andeyaal kikötővárosában ne indulj el fegyver nélkül, és vigyázz, nehogy rossz sikátorba fordulj! Itt nehéz kiigazodni a szövetségek és tartozások kusza szálai között,  és aki tegnap még rád mosolygott, holnap talán kést döf a hátadba.

Muran Escorias végrehajtóként megtanult nesztelenül lopakodni és gyorsan gyilkolni. Mégis, amikor nyomozni kezd apja gyilkosai után, olyan titkokat tud meg, amikre nem számított.

Ailia Escorias apja halála óta nem találja a helyét a városban, és minél jobban szeretne tartozni valahová, annál inkább meglazulnak gyökerei.

Nedris Escoriast kitagadta az apja, így Andeyaalban szeretne új életet kezdeni.  De képes lesz valaha is eligazodni ebben a városban? És maga mögött tudja hagyni a múltját?

Benisel Escorias mindenkit elvesztett, aki valaha fontos volt neki, és az egyetlen ember, akibe belekapaszkodna, ellöki magától.

A személyes sorsok mellett az egész város sorsa is most dől el: sikerül megszerezni a hatalmat az Andeyaalt irányító nomádoktól? Milyen árat fizetnek a marnok, ha ehhez a szörnyimádó tűzhajúakkal kötnek szövetséget? És milyen árat fizetnek az Escoriasok azért, hogy feljebb jussanak a ranglétrán?

Egy család története egy város hatalmi játszmájának árnyékában."

Késtánc - törölve

Az első Yagaardon játszódó regényem, a Késtánc MÉGSEM jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Szerkesztés kész, tördelés kész, borító kész, de a nyomdába már nem jut el, mert nem tudtunk megegyezni a kiadóval.

Fontos: NEM a pénzen csúszott el a dolog.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, tudom, hogy sokan vártátok a regényt, köztük én is!
Egyelőre nem akarok többet hozzátenni, ha bármi új hírem lesz, megosztom veletek.

Andeyaal története és népei

A várost, ahol a Késtánc eseményei zajlanak Bazárvárosnak vagy Kalóztanyának is hívják. Fiatal település, nem alapították, sokkal inkább kialakult. Nem uralkodók formálták, hanem kereskedők, csempészek és kalandorok. A törvényeit nem a vezetők hozzák, hanem a szokások, nincs is állandó őrsége. Mégis működő, lélegző város. Három nép, három különböző kultúra metszés- és ütközőpontja.

Andeyaal helyileg a Csendes-tenger egyik öblének partjára épült, amelyet már a város megszületése előtt is Kalóz-tengernek neveztek, mivel a csempészek és kalózok kedvelt vize volt a sok apró szigetnek köszönhetően, és azért, mert az elvadult partvidéket csak a tenger felől lehetett megközelíteni.

A tengerparti települést mégsem a kalózok és csempészek alapították, hanem a délről érkező nomádok (skuulok). A lovas nép akkoriban törekedett rá, hogy szétszóródott, vándorló törzseit egységbe fogja, és meghatározza birodalma határait.

A tengerpartra vetődött skuulok összetalálkoztak az északról délre hajózó tűzhajúakkal, azaz norkokkal, akik belső háborúik miatt új kereskedelmi útvonalakat kerestek. A két nép piacterére hamarosan megérkeztek a főleg az Ascor Birodalomból származó marn és roa kalózok, és ez a három-négy kultúra kezdte formálni Andeyaalt.

Mit is kell tudnunk ezekről a népekről?

Marnok: a világ legnagyobb civilizációjának, az Ascor Birodalomnak alapítói. Sötét hajú, világos szemű, közepes termetű emberek ők, akik számára mindennél fontosabb a büszkeség és a család. Istenek helyett a saját őseiket, apáikat és nagyapáikat tisztelik, és megvetik a mágiát. Jelképük a fehér bika, mert a hagyomány szerint őseiket az vezette hazájuk földjére.

Nomádok (skuulok): lovas, nomád nép a világ nyugati pusztáiról. Magas, barna hajú, barna szemű emberek, a legjobb lovakat ők tenyésztik, és az íjjal is kiválóan bánnak. A mindenütt jelenlevő szellemekben hisznek, akikkel sámánjaik képesek kapcsolatot teremteni, és emiatt nagy tiszteletnek örvendenek.

Tűzhajúak (norkok): a vad északról származnak, vékonydongájú, vöröses-szőkés hajú emberek. Nehezen olvadnak be más kultúrákba, mert hegyek és erdők vágják el őket a többi civilizációtól, emiatt sajátos szokásaik és hitviláguk alakult ki. Szörnyisteneket imádnak, akiknek embereket áldoznak, nehogy förtelmes dolgokat szabadítsanak a világra. Az szörnyistenek jelének tekintik a fogyatékosságot; a legerősebb papjaik mind valamiféle fizikai torzulással jöttek a világra. Mágikus maszkokat készítenek, amelyek révén képesek megváltoztatni a testüket is.

Ez a három kultúra népesíti be Andeyaalt. Külön negyedekbe tömörülnek, de természetesen ezek nem szigorú határok. Jelenleg a nomádok vezetik a várost, és látszólag béke van, de a felszín alatt fortyog a nagy üst, hiszen mindenki tudja, a marnok és a tűzhajúak is szívesen a kezükbe vennék az irányítást...

Késtánc - A végleges borító

Leleplezték, kiderült végre mindenki számára, hogy milyen is lett a Késtánc borítója. Leleplezem én is, íme:

A borítóleleplezés során ezt írták róla a bloggerek:

"A borítóról: Őszintén szólva első látásra nekem kicsit furcsa volt a végleges borító. A lávára emlékeztető háttér, és az abból kiemelkedő karakter sötét sziluettje, mégis magával ragadó. Kellően  rejtélyes és figyelemfelkeltő. Bár a betűtípussal még mindig hadilábon állok, pedig nem vagyok kimondottan fontnazi.

A fülszöveg alapján egy igen érdekes, több szálon futó fantasyt fogunk kapni, ami tele lesz ármányokkal, fordulatokkal, és rengeteg ütős karakterrel." - Readinger

"Én személy szerint IMÁDOM és tisztelem azokat a szerzőket akik képesek egy teljes fantasyvilágot megalkotni. Élvezettel olvasom amikor egy teljesen új helyen vannak a szereplők, imádom, ha új, eddig ismeretlen lényekbe torkollok olvasás közben. És ha már van egy új világunk, akkor ahhoz térkép is dukál. Szeretem, ha egy fantasykönyvben van térkép, mert könnyebben el tudom képzelni a kontinenseket, jobban be tudom határolni mi hol van." - Fancsali

Innen is köszönöm a biztató szavakat, remélem, a regény eléri az elvárásokat.

Egyébként osztom Readinger véleményét, első látásra nem jött be a borító, azt gondolom, hogy a borítópályázat győztese sokkal egységesebb, a regény tónusához illően sötét hangulatú munkát tett le az asztalra. Az én véleményem azonban csak egy a sok közül, el kell fogadni, hogy a kiadó jobban ismeri az olvasóit.

Azóta sokat nézegettem ezt az új borítót, és az biztos, hogy figyelemfelkeltő. Ha meg emiatt eggyel többen veszik le a polcról, akkor már megérte, nem?

Amint lesz pontos megjelenési dátum, azonnal megosztom veletek, addig is a héten még számíthattok egy kis városleírásra, hogy megtudjátok, miféle helyszínen játszódnak a Késtánc eseményei.

Az Escorias család: a Késtánc főszereplői

"Az Escorias család élete sorsdöntő pillanathoz érkezik."

A Késtánc című új fantasy regényem egy család története. Egy családé, amelynek tagjai nem is lehetnek különbözőbbek, mégis összetartja őket a közös cél, hogy együtt magasabbra törjenek a város társadalmi ranglétráján.

Ennek a célnak az első számú hajtórugója Romar Escorias, azaz Nagyapa, aki hosszú évek óta irányítja a család ügyeit. Elsősorban vízi kereskedelemből és csempészésből élnek, szinte a semmiből váltak egyre meghatározóbb erővé. Nagyapa komor, keserű és realista ember, a kor a lelkét csak megkeményítette. Képes bármin és bárkin átgázolni, hogy elérje a célját.

Az Escorias család

Fiai közül Omarat már régebben meghalt, az ifjabb Trenan pedig néhány hónappal ezelőtt vált rablógyilkosság áldozatává, így legidősebb unokája, Muran lett a családfői cím örököse. 

Muran a nagyapjához hasonlóan csendes, befelé forduló személyiség, aki megtanult nesztelenül lopakodni és gyorsan ölni, hogy így szolgálja a család érdekeit ebben a veszélyes városban. Azonban szíve mélyén mégsem olyan könyörtelen, a kemény külső szenvedélyes, érző szívet takar.

Sokat törődik húgával, az éppen kamaszkorba lépő Ailiával, aki nehezen viselte az apjuk halálát, és utcai bandák között keresett menedéket és vigaszt. Egyedüli lányunokaként Romar nem törődött sohasem igazán vele, ezért Ailia nem is igazán foglalkozik a család egységével és céljaival, a saját útját járja, meg akarja találni a helyét a világban.

Nagyapa másik, egyetlen élő fia egy távoli birodalom fővárosában él, nem igazán tartja a kapcsolatot a család többi tagjával. Peros igyekszik hétköznapi életet élni, ezért is küldte idősebb fiát, Beniselt katonának. A fiatalabbik fiú, Nedris azonban folyton rombolja a család hírnevét botrányos viselkedésével, emiatt Peros kitagadja. Nedris úgy dönt, Andeyaalba, a nagyapjához költözik, hogy új életet kezdjen.

Benisel, miután visszatér egy véres hadjáratból, a testvére után indul, mert aggódik érte. Amikor rájön, hogy Andeyaalban milyen veszélyes az élet, úgy dönt, marad még, hogy támasza legyen az öccsének. Ám egyenes jelleme, szókimondása nem éppen Nagyapának tetsző tulajdonságok.

A Késtánc a négy unoka egymásra találásának története, amelyben nagy szerepet játszik, hogy a városban éppen titkos hatalmi játszmák kezdődnek, és Muran újabb nyomokra bukkan az apja halálával kapcsolatban.

A következő bejegyzésben a város történetéről, és az ott lakó népekről írok. Igyekszem lényegre törő, és informatív maradni.

Világ és térképek

A világ, ahol a nemsokára megjelenő regényem játszódik, a Yagaard nevet kapta. Európa méretű, kultúrái, népei leginkább a földi ókorhoz hasonlítanak, amelyben a mágia ugyan helyet kap, mégsem domináns. Kevesek birtokolják, ám azok hatalommal rendelkeznek az egyszerű emberek fölött.  A legtöbb yagaardi kultúrában a varázshasználókat isteni küldötteknek, kapcsolattartóknak vagy papoknak hiszik, és így kiváltságos szerepet töltenek be a társadalmakban. Ráadásul a legtöbbször a mágia rituálékhoz kötött, ami még inkább szakrális jelleggel ruházza fel.

Ez a világ durva és kegyetlen, más erkölcsi nézetek uralkodnak, mint a mai földi világban. A halál sokkal gyakoribb, az életet más értékrenddel mérik. Általánosságban elmondható, hogy a család, a büszkeség, a bajtársiasság, a becsület, a hűség sokkal többet érő és jelentő szavak.
A világ realizmusra törekszik amellett, hogy a fantázia elemei - különös állatok, tárgyak, varázslatok - is megjelennek. Mégsem ezek a legfontosabbak. Nem az akció, a kaland, hanem elsősorban az ember és a fenti értékek állnak a középpontban.

Yagaard se nem sötét, se nem hősies, inkább színekkel teli: vérvörös, tengerzöld, sárszürke, homoksárga, tintakék. És a többi, amit a fantázia hozzátesz.

A fentiek teljes mértékben igazak Andeyaalra is, a városra, ahol a Késtánc eseményei zajlanak. Hamarosan bemutatom az ott élő népeket, addig is, itt van néhány térkép a világról:

Yagaard domborzati térképe

Yagaard politikai térképe

Borítópályázat - eredményhirdetés

Pályafutásom első borítópályázatán vagyok túl. Először azt hittem, hogy majd kapok néhány (max. öt) tervet, de folyamatosan jöttek a jobbnál jobb képek, és minden nap bővült az album. Összesen negyvennyolc képet kaptam különböző emberektől.

Ez hitetetlen élmény volt! A regény még meg sem jelent, és máris vannak, akiket érdekel a dolog, még akkor is, ha most a külcsínről van szó.

Megadtam néhány szempontot, szimbólumot, és a legtöbb meg is jelent a képen, mégis úgy éreztem, hogy a pályázók alapvetően a címből indultak ki. Emiatt a legtöbb képen szerepel egy kés. Néha vadászkés, néha konyhakés :)

A negyvennyolc képből viszonylag könnyen kiválasztottam azt a hetet, amelyet első körben elküldök a kiadónak. Az már nehezebb volt, hogy a hétből kiválasszam azt az egyet, amelyik a legjobban tetszik.

Aztán összeállt a sorrend, legalább lett első, második és harmadik hely is. Első körben itt a az utolsó négy helyezett képe (nem sorrendben, nem is tudtam sorrendet felállítani közöttük, mindegyik más miatt tetszik):

Szendefi Zsófi terve

Horváth József terve

Stósz Flóra terve

Rojkó Enikő terve

Ez már a HARMADIK helyezett kép Ryta Furriertől. Tetszik a kopott hatású háttér, a kés rozsdája. Visszaadja a regény karcosságát, és színességét.

Ryta Furrier terve

A MÁSODIK helyezett Alapi Zsolt terve. Profi grafika, összhatásában kiegyensúlyozott, megjelenik benne a sirállyá változó tőr, a háttér kellően komor, a szemek semmi jót nem ígérnek. Ami miatt lecsúszott az első helyről az a teljes hangulata.

Alapi Zsolt terve

TÁDÁM!

Az ELSŐ helyezett kép következik Szurofka Noémitől. Kértem tőle, hogy másik betűtípussal is készítse el a tervet, mégis az eredeti mellett döntöttem, mert rájöttem, hogy késpengeszerű betűk jobban passzolnak. Tetszik a terv egyszerűsége, amely mégis baljós, komor hangulatot áraszt. Tetszik a tőrből csorgó vér, amely egy fordított fát ábrázol. Nagyon rátapintott a lényegre. Gratulálok, Noémi, amint megjelenik a könyv, küldöm a dedikált példányt!

Szurofka Noémi terve

Még egyszer köszönöm minden pályázónak, hogy munkát, energiát fektettek a könyvembe, nagyon felemelő, megtisztelő érzés! Köszönöm!

Quintus Moreno